2012. július 10., kedd

...

Nem nagyon szoktam recept nélküli, bejegyzéseket, írni. De végül is ez az én blogom, bele kell vinni az életemet is. Az elmúlt néhány napban elérhetetlen voltam, elmaradtam mindennel, a heti pitével is de őszintén nemigen érdekel. A hiányzások oka, az hogy a fiúk bekaptak egy hányós hasmenéses vírust a strandon, nagyon magas lázuk lett. Be kellett vinni őket a kórházba, sajnos ott töltöttük, az elmúlt napokat. Nem volt egy kellemes élmény két gyermekkel egy idegen helyen lenni, ami finoman szólva is mellőzte a higiéniát. Külön megköszönném a nővéreknek, hogy finoman mondva szartak a fejünkre, mert azon kívül, hogy közölték, hány órakor mérjek lázat éjszaka, valamint hajnalok hajnalán, villanyt felkapcsolva zaklattak, hogy mondjam már el mit és mennyit ettek ittak a gyerekek, mert nekik kell az adat. 
Valamint köszönöm azt is, hogy ezek után kicsit visszaaludva, a cigaretta bűzére ébredhettem, kellemes traccsparty-val egybekötve, igazán jó volt, mert minden behallatszott a teraszról. Na de várjunk, csak szabad a kórházakban dohányozni? Én azt olvastam minden második ajtón, hogy nem.Áthúzhattam az ágyat is, kaptam hozzá mindent. Én húztam az ágyat közben, 3 nővérke vígan cseverészett és szépségápolási termékekkel foglalkozó katalógust nézegettek. De rendesek voltak mert igaz, hogy a szirupos lázcsillapítót, és a kúpot nekem kellett beadni a gyereknek, azért a vénásat beadták helyettem. Nem mintha panaszkodnék emiatt, szívesen beadtam a gyerekeknek a gyógyszert, hiszen tőlem jobban elfogadják. 
Most itthon vagyunk, 4 nap kórház után, ahol azt csináltam amit, itthon is megtehettem volna, két, időnként még mindig lázas, hasmenéssel küzdő gyerekkel, akik már meggyógyultak szóval mehetnek haza. Mert nincs velük gond, így nem szorulnak ápolásra.
Most alszanak a drágáim, örülnek hogy végre itthon lehetnek. Egy kis gasztrot is viszek vele. Az ebédre Nagy B. konkrétan azt mondta amikor meglátta, hogy ezt a moslékot ő nem eszi meg, mert megint beteg lesz. Szóval nem ettünk. Az az érdekes hogy teszem azt leves minden nap más volt, a második fogás valahogy ismétlődött. Első nap krumpli püré, főtt hússal, második nap a gyerekek kapták ezt. Második nap rizs répás tokánnyal, a következő nap ezt ették a gyerekek, harmadik nap ..... kicsit ijesztő a dolog, mert a gyerekeknek mindig ugyanaz volt, mint nekem előző nap. Úgyhogy köszi, Drágám, Mama, Papa, Köri, Dédi az utánpótlást. Nem haltunk éhen csak azt hallgattuk: Na mi van megint nem ettek? Bocs nem , de azért köszi a fáradságot, hogy behozták, cserébe ki is vittem mindig a kocsira azzal már nem kellett fáradniuk.
Megint kaptam, egy falatot a magyar egészségügyből. Jól is laktam vele! Remélem jó darabig nem lesz dolgom velük.

18 megjegyzés:

  1. Ez borzalmas, sajnos hogy ilyen rossz véleményed van! Ilyenkor elgondolkodik az ember hogy annyira mondják hogy kevés a pénz itthon nekik, szerintem ilyen munkáért túlvannak fizetve.Ha kimennek külföldre majd megtudják mi a munka! Remélem a gyerekek az otthoni körülmények között biztos hamar rendbejönnek. Gondolom milyen ideges lehettél? Koplaljanak a gyerkőcök még egy kicsit igyanak sok teát, folyadékot vigyázzatok magatokra.Mielőbbi felépülést kívánok !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük! Már ma is jobban voltak, az itthoni légkör megtette a gyógyító hatását. Nem is azért voltam ideges mert nekem kellett csinálni, mert az eget is lehoznám értük, de semmi együttérzést nem kaptam, vagy egy halvány kis segítséget!

      Törlés
  2. Jobbulást a gyerekeknek, gyógyuljatok meg hamar! :) Szerencsére mostanság nem volt közelebbi kapcsolatom az egészségüggyel, de mindenkitől hasonló tapasztalatokat hallok, ami nagyon elszomorító. Még ha nincsenek is megfizetve az orvosok és nővérek, ettől függetlenül emberség lehetne bennük! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük, Évának van igaza ezért még túl is vannak fizetve bár ha rajtam múlna én megfizetném őket, hiszen az egészségügy az egyik legfontosabb!

      Törlés
  3. Sajnálom, hogy ilyen szörnyű napjaitok voltak, ezt nehéz lehetett elviselni főleg két beteg gyerekkel. A fiúknak jobbulást kívánok, neked meg egy kis nyugalmat, pihenést.

    VálaszTörlés
  4. Jobbulást a gyerekeknek, minél előbb felejtsétek el ezt a szörnyű élményt!

    VálaszTörlés
  5. Jobbulást a piciknek, sajnálom hogy ilyen negatív élményben volt részed. Itt nálunk Dublinban általában nagyon kedvesek a nővérkék, a munka java részét ők végzik, rengeteget. Sokszor többet tudnak mint az orvosok. Itt meg inkább az orvosokkal van a baj, hogy nem elég alaposak, felkészültek...szóval sehol sem tökéletes...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Ebben biztos vagyok, mindenütt vannak hibák :(

      Törlés
  6. Én meg azt hittem, hogy nyaraltok:-(! Nagyon sajnálom a fiúkat, nagyon együtt érzek Veled/Veletek! Remélem, hamarosan rendbe jönnek, itthon minden jobb! Én azt szoktam mondani (sajnos), hogy csak kórházba ne kerüljön az ember! Mielőbbi felépülést kívánok nekik!

    VálaszTörlés
  7. Sajnos ez tipikus magyar egészségügy! :((( Hasonló dolgokat tapasztaltam tavaly egy klinikán, mikor a férjem operálták. Azt mondtam, hogy ez hogyan lehetséges???! Meg voltam döbbenve (egészségügyi dolgozó lévén) én éreztem helyettük rosszul magam. Minden nap benn voltam mosdattam, etettem, sétáltattam helyettük, és figyeltem, hogy megkapja ami jár... szerinted? A mai nővérekben semmi empátia, semmi segíteni akarás sajnos. Gyerekeknek jobbulást, sok- sok folyadék, pihenés. Te meg ne húzd rajta magad, sajnos nem szabad betegnek lenni... :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Akkor nektek is volt benne részetek. Most kiírtam magamból a haragom már csak arra koncentrálok hogy kényeztessem őket :) Bár most Apa van a toppon, mert mást sem hallok amikor itthon van hogy Apuci, Apuci, rá vannak ragadva. Hiányzott nekik :)

      Törlés
  8. Húúúú + haaaaa! Gyógyuljatok!
    Itt nálunk a napokban szűnt meg a kórház, és már előre félek, ha a 40 km-re lévőbe kell mennünk... :-(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük! Hát igen nagyon sokat kell utazni, hogy az ember kórházba jusson. Nálunk ez most 25 km, de már ez is sok, főleg látogatóknak legyen az busz vagy benzin ára.

      Törlés
  9. Jobbulást kívánok a fiúknak!!!
    Meg sem lepődöm azon amit leírtál, hogy miért??? Mert a keresztlányom nővér az egyik kórházba, és akár róla is szólhatott volna ez a kis szösszenet. Én ugyan sokszor megkérdezem tőle, hogy azért amit NEM csinál a munkaidejében még fizetést is kap??? Szerintem elvenni kéne tőlük, nem pedig emelni a fizetésüket.:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük, már gyógyulgatnak :)
      Hát igen sajnos elég elszomorító a helyzet!

      Törlés