...

Nem nagyon szoktam recept nélküli, bejegyzéseket, írni. De végül is ez az én blogom, bele kell vinni az életemet is. Az elmúlt néhány napban elérhetetlen voltam, elmaradtam mindennel, a heti pitével is de őszintén nemigen érdekel. A hiányzások oka, az hogy a fiúk bekaptak egy hányós hasmenéses vírust a strandon, nagyon magas lázuk lett. Be kellett vinni őket a kórházba, sajnos ott töltöttük, az elmúlt napokat. Nem volt egy kellemes élmény két gyermekkel egy idegen helyen lenni, ami finoman szólva is mellőzte a higiéniát. Külön megköszönném a nővéreknek, hogy finoman mondva szartak a fejünkre, mert azon kívül, hogy közölték, hány órakor mérjek lázat éjszaka, valamint hajnalok hajnalán, villanyt felkapcsolva zaklattak, hogy mondjam már el mit és mennyit ettek ittak a gyerekek, mert nekik kell az adat. 

Valamint köszönöm azt is, hogy ezek után kicsit visszaaludva, a cigaretta bűzére ébredhettem, kellemes traccsparty-val egybekötve, igazán jó volt, mert minden behallatszott a teraszról. Na de várjunk, csak szabad a kórházakban dohányozni? Én azt olvastam minden második ajtón, hogy nem.Áthúzhattam az ágyat is, kaptam hozzá mindent. Én húztam az ágyat közben, 3 nővérke vígan cseverészett és szépségápolási termékekkel foglalkozó katalógust nézegettek. De rendesek voltak mert igaz, hogy a szirupos lázcsillapítót, és a kúpot nekem kellett beadni a gyereknek, azért a vénásat beadták helyettem. Nem mintha panaszkodnék emiatt, szívesen beadtam a gyerekeknek a gyógyszert, hiszen tőlem jobban elfogadják. 

Most itthon vagyunk, 4 nap kórház után, ahol azt csináltam amit, itthon is megtehettem volna, két, időnként még mindig lázas, hasmenéssel küzdő gyerekkel, akik már meggyógyultak szóval mehetnek haza. Mert nincs velük gond, így nem szorulnak ápolásra.

Most alszanak a drágáim, örülnek hogy végre itthon lehetnek. Egy kis gasztrot is viszek vele. Az ebédre Nagy B. konkrétan azt mondta amikor meglátta, hogy ezt a moslékot ő nem eszi meg, mert megint beteg lesz. Szóval nem ettünk. Az az érdekes hogy teszem azt leves minden nap más volt, a második fogás valahogy ismétlődött. Első nap krumpli püré, főtt hússal, második nap a gyerekek kapták ezt. Második nap rizs répás tokánnyal, a következő nap ezt ették a gyerekek, harmadik nap ..... kicsit ijesztő a dolog, mert a gyerekeknek mindig ugyanaz volt, mint nekem előző nap. Úgyhogy köszi, Drágám, Mama, Papa, Köri, Dédi az utánpótlást. Nem haltunk éhen csak azt hallgattuk: Na mi van megint nem ettek? Bocs nem , de azért köszi a fáradságot, hogy behozták, cserébe ki is vittem mindig a kocsira azzal már nem kellett fáradniuk.

Megint kaptam, egy falatot a magyar egészségügyből. Jól is laktam vele! Remélem jó darabig nem lesz dolgom velük.